Angyalbőrben

Végre megérkeztünk! Már majdnem éjfél volt, amikor begördültünk a pályaudvarra. Elgémberedve, elcsigolyázva sorakoztunk fel a kijárat előtt. A hideglevegő kissé magához térített mindenkit. Február volt, kemény tél. Évek óta nem volt ennyire hideg. Egy hatalmas keki színű teherautó robogott be elénk. Lenyitották hatalmas platóját és feltereltek minket rá, mint a birkacsordát. A plató két oldalán végig fából készült padszerű ülőalkalmatosság volt, melyen illedelmesen helyet foglaltunk. Ránk csukták a platót és röfögve megindult a vas szörnyeteg. Ponyva nem volt rajta ezért a februári mínusz fokban, minél inkább gyorsultunk annál inkább fújta át öltözékünket a dermesztő szél. Téli öltözékemet nem erre tervezték. Éreztem, ahogy először végtagjaim majd szép sorban az összes testrészem átfagy. Nem volt hosszú az út csak a város túloldalára mentünk, de így is több társamnak átfutott az agyán, hogy fagyhalált fog halni. Mindenki túlélte! Az étkezdébe találtuk magunkat, nagy volt és jellegtelen. Fekete-fehér kockás padló, fehér falak telis-tele négyzet alakú faasztalokkal és a hozzájuk tartozó négy-négy fa székkel, látszott ez a terem sok ember befogadására képes. Az asztal sorok végén egy fallal leválasztott pult rendszer volt, a pult alján fémcsövekből álló szerkezet, ami arra szolgált, hogy az ebédhez használt tárcát azon lehessen végig csúsztatni és a teljes „menüsort „kényelmesen tudjuk pakolni. Szóval ez volt a hely, amit ezek után szinte mindennap látogattunk. Most újabb névsorolvasás után elvették polgári iratainkat és cserébe megkaptuk a sorkatonai igazolványainkat, majd, mint a vágóhídon az állatokat gyors egymásutánba tettek ki különböző tortúráknak.

Vetkőzés, civil ruha elcsomagolása, orvosi vizsgálat, védőoltás, valamilyen púderszerű anyaggal is beszórtak minket ( testhajlatainkat, hajunkat) azt mondták a kártevők ellen van ( vagyis tetű), egyenruhák átvétele, felszerelés átvétele, Természetesen a ruhák nem méretre szabóságban készültek és nem is érdekelte azokat, akik osztották, hogy passzol-e ránk vagy nem. Még napokig ment egymás között a csere-bere annak érdekébe, hogy megtaláljuk a legalább megközelítőleg jó méretet. Végre szétosztottak minket a körleteinkbe és ágyat választottunk. Én gyorsan megtámadtam egy ablak melletti alsó ágyat, mert, hogy emeletes ágyak voltak és odapakoltam cuccaimat. Hajnali három volt és már nem láttam a kimerültségtől. Bedőltem ágyamba, ami hatalmasat nyekkent, szerencsétlennek a rugói már viseletesek voltak és egyébként az egész vasszerkezet is nagyon ingatag . Mint akit fejbe vágtak úgy repültem az álmok mezejére. Se kép- se hang!! Mintha le sem tettem volna a fejem, hatórakor durva férfihang repesztette meg a csendet. Ébresztőőőőő fel !!!!!!Kellett hozzá némi idő, mire rájöttem hol vagyok! Felkászálódtam elgyötörten és módszeresen kezdtem magamra ölteni „ divatos” gyakorló ruhámat. Üvöltöttek –Igyekezzenek csipkerózsikák, itt aztán várhatják a herceget!!! Mozduljanak!! Öt perc múlva sorakozó!!! Kezdtünk levonulni a század elé, menet közben a rajunk parancsnoka, aki egy idősebb katona volt, kioktatott. Bár mit kérdeznek, bármit mondanak a felettesek a válasz- Igen Uram!!! Értettem uram!!! Felsorakoztunk!! Megjelent előttünk a vonatról megismert őrmester, akivel első találkozásom nem sikerült túl meghittre. Feszesen lépdelt a sorok előtt és módszeresen megkezdte monológját! Kopaszok!!! Így szólított meg ez volt az újoncok „ rangja” a seregben. Nem érdekel kik voltak, mik voltak előző életükben itt csak jelentéktelen senkik, akikből megpróbálok embert, katonát faragni. Mától én vagyok az apjuk, az anyjuk a szeretőjük a gondolatuk és legfőképp a rémálmuk. Velem fognak kelni, velem fognak feküdni, de ne várják azt, hogy befogom takargatni magukat. Megígérhetem, hogy vért fognak izzadni a kiképzés alatt és könyörögni fognak, hogy legyen vége. Aki kibírja abból ember lesz, kőkemény katona a többiek mennek a süllyesztőbe. Megértettéééék? Igen uram! Értettem uram!!! Zúgott a csapat kiáltása! Maga mit vigyorog katona!!! Kiáltott egyik társamra, aki egy jól megtermett férfi volt, de az arca, mint egy kisfiúé állandóan mosolygott. Felugrok a derékszíjára és átharapom a torkát-próbálta megfélemlíteni a katonát, persze eredménytelenül. Rám nézett kajánul, hozzám lépett, mert pechemre az első sorban álltam, halkan de pont eléggé fenyegető hangsúllyal odasúgta- Maga csak az enyém lesz!!!!! Nem volt túl bíztató!!!! Előre vetítette katonai pályafutásomat. Oszolj!!! Hangzott a vezényszó. Rajparancsnokomnak feltettem a költői kérdést- Ki ez az őrmester? Be sem mutatkozott!! Ahhh ez egy bunkó!! Zárta rövidre a választ! Na, innentől kezdve csak így neveztük- Bunkó Őrmester!!!!Meg kezdődött a kiképzés! Futás, kúszás-mászás, akadálypályák, lövészet harcászati gyakorlatok egy hónapig mindennap. Valóban kimerítő volt, de azért nem annyira, ahogy azt az őrmester előadta. Éhes voltam állandóan éhes az étel, amit adtak mennyiségben sem volt elegendő, na meg valljuk meg messze elmaradt anyám főztjétől. Kis zsírt meg kenyeret csempészett nekünk az aktuális konyha szolgálatos esténként, amit egy kis vöröshagymával mintha grill csirke lett volna úgy faltunk fel. Kedvenc őrmesterem, ígéretéhez híven talált nekem folyamatos elfoglaltságot. Megakart törni, megalázni, sárba tiporni. A wc takarítás kiemelten az én feladatkörömbe tartozott, de volt, hogy fogkefével tisztítatta ki velem a teljes zuhanyzó csempézetét, a kiképzési feladatokból mindig repetát kaptam és ráhúztam, míg a többiek már szabadidejüket töltötték. Nem törtem meg, ő nem tudott róla hogy itt van nekem John, aki erőt adna meg Shelly aki szerelmével vár rám odahaza. Mindennap leveleztünk Shelly-vel. Meséltem neki a benti dolgokról persze a megalázásokat kihagytam, nem szerettem volna, hogy aggódjon értem, tervezgettük a jövőnket és hosszan-hosszan elemeztük ki mennyire szereti a másikat. Jöttek a levelek szinte naponta, szép vörös borítékok, benne szív alakú szintén vörös levélpapírral. Minden dolgot megragadtunk, hogy bizonyítsuk a másiknak szerelmünket. Levél osztásnál Bunkó őrmester egy alkalmat sem szalasztott el hogy ne tegyen valami gúnyos megjegyzést a feltűnő boríték láttán, de nem érdekelt nem foglalkoztam vele. Gyanítottam neki hiányzott az életéből a szerelem.

Lassan véget ért az egyhónapos kiképzés és lázasan készülődtünk az első hazamenetelre. Azt ígérték, ha vége a kiképzésnek az összes kopasz hazamehet hétvégére. Türelmetlen voltam, már nagyon hiányoztak szeretteim. Utolsó nap versenyt rendeztek melynek az volt a tétje, hogy az első három befutó kap egy plusz napot az eltávozáshoz. Három kilométeres futás teljes menetfelszerelésben. Mindent beleadtam, szemem előtt lebegett – Még egy nap, még egy nap!! John hajtott- Gyerünk, gyerünk, ne add fel!! Az ájulás kerülgetett, de a harmadik helyen befutottam és boldog voltam. Shelly, Shelly!!! Megyek!!! Eljött a péntek délután. Már összepakoltam a kimenős ruháimat és vártam, hogy megkapom az engedélyeket is, mert csak úgy lehetett elhagyni a laktanyát. Sorban álltunk! Elkezdték sorolni a neveket és átadni a kimaradási papírokat. Itt valami félreértés van!! Az én nevem kimaradt!!! Odaléptem az őrmesterhez! Kérek engedélyt kérdezni!- adtam meg a hivatalos formulát. Az engedélyt megadom! –válaszolta.

Nem kaptam kimenő papírt, őrmester úr! Miért?-kérdeztem, gondolván elkeveredhetett valahol. Ma nem marad elég katona, hogy megvédhessük a bázist, ezért maga őrszolgálatba lett beosztva- vigyorgott önelégülten. Leléphet!!!-  sújtott rám még egyet szemével. Megvédeni? Kitől? Álltam leforrázva, percekig meg sem tudtam mozdulni. Megtalálta a gyenge pontomat! Az érzelem!! Vihar dúlt bennem, őrjítő vihar, csalódás és bánat. Shelly vár az állomáson, értesíteni sem tudom, hogy nem megyek. Összefog törni!!! Ahogy én már összetörtem!!

Írtam levelet gyorsan, de még napok kérdése hogy megkapja. Bocsánatot kértem és győzködtem, hogy nem tudtam mit tenni én menni akartam és mennyire vágytam, hogy láthassam és mennyire szeretem. Szóval szabadkoztam olyasmi miatt, ami tényleg nem az én hibám volt. Reményt keltettem benne hogy a következő héten már biztosan mehetek és hogy nem fog többé senki vissza tartani. Válaszában megnyugtatott, hogy szeret és várni fog és nem haragszik rám. Jöttek mentek a levelek és bunkó őrmester valami kitalált ürüggyel mindig keresztbe tett, hogy ne tudjak hazamenni. Eljött Selly születés napja, könyörgött, hogy legalább akkor próbáljak meg elszabadulni, mert bulit tartanak a barátaink neki és nagyon szeretné, ha együtt ünnepelnénk. Azon a hétvégén az őrmester szerint a konyha szolgálaton nem volt elég ember ezért távozás helyett krumplit pucolhattam a legénység ebédjéhez. Attól kezdve ritkábban jöttek a levelek. Éreztem Shelly nem bocsájtott meg. És jött az utolsó levél. Barátnőm szakított velem!!! Elmondta, hogy nagyon szeret, de már nem bírja az egyedüllétet, hat hónapja nem látott és így nem tud élni. Mellékesen meg megismerkedett egy fiúval a bulin, aki kedves volt, aki ott volt, én meg nem.

Lelkem sikított!! John is ugyanúgy szerette, mint én! A fájdalom megszorította a szívem és nem akarta engedni minél jobban próbáltam lerázni annál erősebb lett a bilincs. Amikor a lélek fáj, akkor minden fáj!!!

Bunkó elégtételt kapott! Miután észlelte, hogy megszűnnek a vérvörös levelek, már nem tartott vissza, hazamehettem! Megkapta, amit akart. Jó stratéga volt! Fizikailag nem tudott fölém kerekedni, megtette érzelmileg.

Nem látogattam meg Sellyt, nem láttam értelmét ez a fejezet lezárult. Nem voltam túl boldog, amikor itthon voltam. Ittam, buliztam, próbáltam úgy élni mintha minden rendben lenne, de az üresség nehezen múlt el.

Dühös voltam, de nem szerelmemre, hanem az őrmesterre, aki sátán képében volt jelen életembe és nem tudtam legyőzni! Ebben a környezetben nem!

Elteltek a katonaévek visszatértem a civil életbe, dolgoztam, éltem, szerettem, és amikor évekkel később kiderült, hogy városunkba költözött az gyűlölt őrmester ( aki, közben törzsőrmester lett, nem vitte túl sokra!)már nem foglalkoztam vele. Az idő mindent begyógyít!- mondják és tulajdonképpen nagyrészt igazuk is van.

Folytatom……

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: