Dübörgés

Gondolkoztam merre is lépjek, hogyan tovább a napnak a nagy része már elszaladt. Úgy döntöttem elébe szaladok a dolgoknak és felhívom Harryt, meg kell szereznem a lehetőséget, hogy kettesben beszélhessünk vele, ha ő hív be magához már nem tudom előadni képtelen történetemet és esélyem sincs bizonyítani. Elnehezült kezemmel, mélylevegőt véve megnyomtam a hívó gombot. Kicsöng! Ááá Sam- dörmögött bele az ismerős hang. Működik a telepátia! Én is hívni akartalak!! –mondta. Figyelj Harry, nagyon fontos ügyben kell beszélnünk, de egyáltalán nem telefon téma. Találkozhatunk? Ide tudsz jönni a lakásomra?- kérdeztem. Igen, nekem is beszélnem kell veled! Van egy kis papírmunkám aztán indulok! Hangja elég vészjósló volt és semmi jót nem ígért! Rendben! Várlak!-hagytam jóvá válaszát. Fel- alá járkáltam a lakásba, nem találtam a helyem. John! Ez nagyon kemény lesz! Ő nagyon erős! Meg tudsz vele birkózni? Testileg, lelkileg acélos, nehéz lesz feltörni. Megoldom, Sam! Muszáj! Ő lehet az utolsó reményünk. Nélküle lehetetlen megállítani Garyt. Az új terv már készen van, kigondoltuk, kidolgoztuk nem lehet probléma. És te felkészültél Sam? Felkészülni? Olyan dologra, amit nem ismerünk, aminek a forgatókönyvét pillanatonként valami átírja. Lehetetlen! Az élet a legjobb regényíró. Az élet egy vastag könyv, aminek egyedül a végét ismerjük! Vagy még azt sem? Van élet a halál után? Van, de nem nekem csak Johnnak. Van, de csak a léleknek, aki újból és újból újjá születik. Örökké ugyan azok mozgatják a földet, de mindig új köntösben? Más test, más gondolat. Megszakadhat-e ez a körforgás?

Létezik –e szűz lélek aki még nem foglalt  el testet? Miből keletkeztek vagy honnan származnak ezek a testetlen lények? Az elsők telepesek lehettek egy távoli civilizációból? Ilyen válasz nélküli kérdések foglalkoztattak, éppen amikor megszólalt a csengő! Bimm-Bamm, eljött az idő –jósolta. Bimm-Bamm! Minden üteme a gyomromban rezgett! Kimentem, kinyitottam a kertkaput amin Harry szokásos vehemenciájával berontott. Még a járásán is az látszott, hogy ő nem tűr ellenkezést. A barátom volt mégis némileg tartottam tőle. Leültettem a nappaliba egy kényelmes kanapéra, amit már jól ismert. Sokszor töltötte az éjszakát rajta egy-egy jól sikerült buli után. Pár perc némaság jelezte a helyzet komolyságát. Nem tudtuk ki kezdje, hol kezdjük. Barátok voltunk és most mindkettőnknek olyan új szituáció állt elő, amivel nehezen tudtunk megbirkózni. Sam!- törte meg a némaságot Harry. Nehéz helyzetben vagyok! Szeretném hinni, hogy nincs közöd az egészhez , de itt van egy harmadik eset , szintén a te múltadból. Még senki nem vette észre az összefüggést , de én ismerlek és tudok minden apró részletet és nem tudom nem észre venni, hogy mindhárom ember azok közül való akik tönkre tették az életed. Mi folyik itt Sam? Ezek gyilkosságok! Nem játék nem kicsinyes bosszú, hanem kőkemény gyilkosság!!!!Mi az az erő, mi az a fegyver, amit még a laborjainkban sem tudnak azonosítani? Mondd el Sam ? A többit megoldjuk, csak mondd el hogy tudjak segíteni!!Igen!- vettem át a szót. Valóban igazad van, az eseményeknek sajnos én vagyok az okozója, de nem úgy ahogy gondolod! Te ismersz a legjobban ezen a világon, mégsem teljesen. Van amit én sem mondtam el soha és nem hiszem hogy fel vagy rá készülve. Kicsit fölényes arcot vágott mellyel közölni akarta, hogy nincs olyan dolog, amit ő ne élt volna át. Ne haragudj, azért ami történni fog, de nincs más választásom. Értetlenül nézett rám, nem értette miről beszélek és ez szemmel láthatóan zavarta. Feszengett, ami Harryre abszolút nem jellemző. Várta, hogy folytassam mondani valómat! Behunytam a szemem és át engedtem a folytatást Johnnak. Fájdalom, üresség ez következett.

Láttam Harry ijedt tekintetét amint nézi, hogy mi történik velem. Mellkasához kap, összegörnyed, majd megfeszül, arca eltorzul, harcol! Nem tudja mi ellen, de benne van ösztöneiben az ellenállás. Elzuhan a kanapén és dobálja magát ki szeretné lökni magából a betolakodót. Varázsütésre megnyugszik, ábrázata kisimult és csak fekszik az ágyon féloldalt lábai még a földön. Furcsa kitekert póz, amit nagyon ritkán vesz fel az ember. Üveges tekintete egy pontra mered. Már nem itt van, nem ezen a világon!!Rövid idő telik el hiszen az ilyen „adat” átvitelnél nem számít az idő szinte azonnal átveszi az agy az információkat. Újra lejátszódik minden, fájdalom, görcs, remegés majd megnyugvás. John újra visszatért és bár ő is kimerült, de jelezte minden rendben ment. Ültünk egy darabig Harryvel egymással szemben, még mindketten remegtünk és igyekeztünk magunkhoz térni. Pislogott, maga elé meredt tőle szokatlan módon és azt hajtogatta – Nem lehet, ez nem lehet!!! Most már érted miért nem mondhattam el- kérdeztem tőle mikor már láttam, hogy beszámítható állapotban van. Soha nem hittél volna nekem. Végre tudod, még ha oly hihetetlen is , vannak dolgok, amit az emberi agy nem tud feldolgozni és igenis vannak természetfeletti jelenségek. Számunkra az igaz, amit tudunk kontrollálni, amit látunk, érzünk, tapasztalunk, bizonyítani tudunk. Harry, valóban mindent tudsz rólam! Nyitott könyv vagyok a számodra és beavattalak abba a világba, ami csak az enyém volt. Látnod kellett, hogy higgy, John mindent megmutatott és most el kell döntened, segítesz vagy hagyod, hogy Gary tovább őrjöngjön. Azzal hogy becsukatsz, nem tudod megállítani, tovább folytatódik az ámokfutása és még több emberáldozat lesz. Mit tegyünk?- kérdezte. Nagyon furcsán csengett, a mély hang ezzel a remegéssel egybekötve. Félt! Ez az óriás félt, mert olyasmivel találkozott, amivel még soha és érezte ebben a világban ő nagyon sebezhető és elveszett. Eltűnt a magabiztosság, a fölény az erő csak egy halandó ült az ágyon tele kételyekkel és kérdésekkel. Azt hogy miként vethetünk, véget neki azt nem tudjuk, de a segítségeddel kis időt nyerhetünk, míg kitaláljuk-válaszoltam és tudtam segíteni fog. Sam! Hogy tudtad egy életen át ezt még előttem is eltitkolni? Miért nem bíztál bennem? Ugyan Harry! Nem hittél volna nekem, ugyanúgy ahogy gyerekkoromban sem hitt senki.

Szüleim csak azt gondolták, hogy egy képzeletbelibarát akihez beszélek! Ilyesmiről már hallottak és úgy tettek mintha minden rendben lenne, gondolván majd kinövöm. Játszótársaim kinevettek és bolondnak csúfoltak. Bezárkóztunk Johnnal így sokkal jobb volt mindenkinek. Szüleim megnyugodtak a gyerekek meg felhagytak az élcelődéssel. Soha többé nem próbáltam elmondani, tudtam egy szavamat sem hinnék el. Sokszor próbáltam elmondani neked, de te túl e-világi vagy. Legfeljebb annyit mondtál volna, megint sokat ittál Sam!!! Most próbáld, meg amíg lehet távol tartani tőlem a rendőrséget, hiszen még sok idő mire másnak is feltűnnek az összefüggések és gyere vissza éjszaka, addig mindent előkészítünk. Rendben sam! –mondta és ezzel el is indult, tudtam még össze kell magát szedni. Utánanéztem, ahogy kitámolyog a kapun. Megállt! Az autójához lépett, de nem nyitotta ki az ajtaját. Kinyújtott kézzel neki támaszkodott , fejét lehajtotta, így messziről úgy nézett ki lazító gyakorlatokat végez. Nem, még mindig nem tért magához. Sokkolták a történtek és kell idő mire megemészti. Pár perc után elhajtott. Éreztem még nagyon nehéz éjszakája lesz! Nekünk is ! Beleremegtem a gondolatba, hogy milyen harcot kell megvívnom, tulajdonképpen saját magammal. John! Össze kell szedni a gondolatainkat. Rá kell jönni mi alapján, választja ki áldozatát! Azt tudjuk, hogy miért! Nem az időrendet veszi alapul, mert nem úgy történtek folyamatában az események, ahogy a gyilkosságok. Suzy anyja, bunkó őrmester, Bobby ! Lehet, hogy találomra keres célpontot, ami éppen eszébe jut ! Mozgalmas életemben sok konfliktusom volt, természetesen ez adódik éveim számából is melyben elkerülhetetlen, hogy valaki, valahol ne bántsa meg az embert. Az biztos, hogy az eddig történtek életem fő állomásai voltak. Azt hiszem rájöttem- mondta jelentőség teljesen John. A nagyság!!! Micsoda?-kérdeztem, mert ebből semmit nem értettem.

Az erő ! A lelki fájdalom a bosszú ereje. Sorba megy! Felállított egy rangsort az életünkben ki mennyire bántott meg, ki mennyire tette tönkre létezésünket, álmainkat és a szerint halad felfelé. –fejtette ki John Ki lesz a végállomás? –remegtem. Úristen!!! Az nem lehet! Viktória!!! Sam, ne idegeskedj, addig még vannak mások, arra kell koncentrálni! Azt kell kitalálni ki lehet a következő! Még két állomás lehet Viktóriáig aminek volt akkora jelentősége hogy méltó legyen Gary bosszújára. Lefeküdtem a kanapéra ahol eddig Harry volt és elmélkedtem. Újra megpróbáltam lenyugodni és ésszerűen gondolkodni, ami ebben a helyzetben elég nehéz volt. Besötétedett. Bekapcsoltam a színváltós éjjeli lámpát, ez most elég nem kell a fény. Félhomályban jobban eltudok mélyülni gondolataimban, mélyebb érzések törnek elő. Úgy érzem egy zárt világban vagyok. Ahogy a színek váltakoznak, gyengülnek, és erősödnek úgy hullámzanak lelkem fodrai. pozitív, negatív sugallatok váltják egymást, míg nem egy, a legerősebb érzés ott nem ragad és elhatározássá válik. A lámpa!!! Ez volt Viktória kedvence! Saját magam kreáltam. Több alkatrészből raktam össze, melynek a végén egy nagyon egyszerű mégis egyedi és mutatós dolog állt össze. Egy talp, egy rúd a végén hatalmas fehér gömbbel megspékelve egy színeit váltó izzóval, ami természetesen távirányítós. Imádta Viktória. Semmi más nem világíthatott a nappaliba esténként. Sok-sok meghitt beszélgetés tanúja lett ez a berendezés és maradt velem.

Most itt fekszem alatta és életem csalódásait kell számba vennem. Nem egyszerű, mert nagyon sok csalódás ér mindenkit élete folyamán és nehéz kiválasztani melyik az ami döntően határozta meg elkövetkezendő sorsát. A legapróbb dolgok is eltéríthetik és el is térítik a „folyót” a medréből. Nem tudjuk mi lett volna ha…. csak azt tudjuk mi lehetett volna. Mire volt esély és minek a lehetőségét vesztettük el. Mi mennyire fájt mi mennyire viselte meg lényünket, nem lehet megállapítani ennyi idő elteltével, mindig a legfrissebb a legfájóbb.

Próbálok emlékezni!!!!

Sokrétű ember vagyok, sok minden érdekel sok mindent kipróbáltam és a sors csapásai mellett valószínűleg ez volt az oka hogy nem vittem túl sokra. nem tudtam egy dolog mellett kitartani . Mindent akartam és mindenkinél jobb lenni és ezért nem lettem senki!!! Imádtam a zenét. Rongyosra hallgattam a bakelit lemezeket kedvenc bandámtól és ehhez csatlakoztak barátaim is. Beleéltük magunkat a zenekar helyébe. Nyomtuk a léggitározást miközben dübörgött a rock. Fényeket képzeltünk, csillogást és a rajongók őrül sikolyát. Visítottak a gitárok húrjai és dübörgött a dob. Tuc,tuc,tuc,tuc bamm ,bamm, tuc ,tuc, tuc, bamm ,bamm- tette próbára dobhártyánkat a hangerő. Frank, Paul, Eric és én így nézett ki alkalmi zenekarunk! Egy apró probléma azért volt se hangszerünk nem volt se zenélni nem tudtunk, de hatalmas volt a lelkesedésünk.

Csináljunk zenekart – vetette fel Paul. Csináljunk!!- helyeselte mindenki. A gondolatot tettek követték! Vettünk egy olcsó elektromos gitárt közösen. Erre volt pénzünk! Rá kötöttük egy házi erősítőre és próbáltuk kitalálni hogyan jönnek ki azok a frenetikus hangok belőle, amit a lemezekről hallunk. Kézről kézre adtuk a hangszert mindenki próbálkozott egyedi technikákkal, kevés sikerrel. Tanulnunk kell!- állapítottuk meg. Szét osztottuk a szerepeket! Én a basszusgitárt választottam az állt hozzám a legközelebb, imádtam a mély dörmögő hangját. Paul a ritmus gitáros lett, Frank a szólógitáros és Eric a dobos. Beiratkoztunk zeneoktatókhoz mindenki a saját hangszere szerint. Gyakoroltunk, gyakoroltunk és gyakoroltunk. Nagy volt bennünk az elszántság! Zenészek akartunk lenni!! Kaptam kölcsön egy basszusgitárt, amit később megvásároltam a tulajdonosától, aki szintén nem tudott zenélni csak volt neki. A gitárral keltem és azzal is feküdtem. Szüleimet az őrületbe kergettem az állandó „cincogással” ahogy ők nevezték. Haladtunk ! Mindenki megszerezte hangszereit és kezdetleges erősítőit hozzá ,már tudtunk alapokat játszani és ez akkora öröm volt számunkra mintha komplett zeneműveket adtunk volna elő. Eljutottunk arra a szintre, amikor már más előadóktól le tudtunk játszani dalokat, hogy alkossunk saját nótákat. Figyeljétek srácok!- kiáltottam fel és elkezdtem játszani egy fejembe létrejött ritmust. Csatlakozott a dob és a többi gitár is és lassan összehoztuk első saját szerzeményünket. Nagyon büszkék voltunk és legalább hússzor lejátszottuk és mindig finomítottunk rajta kicsit. Egy dolog azonban eddig fel sem vetődött. Az ének! Ki énekel és mit ? Dalszöveg? Játszunk instrumentális zenét, ének nélkül? Hosszú távon nem valószínű hogy sikeres lehet, ráadásul hatalmas technikai tudás kell hozzá ami nekünk még nem volt meg. Hát kerestünk egy énekest Udo személyében aki már próbálkozott zenével és úgy gondoltuk bele illik zenekarunk stílusába. Mivel titokban amatőr versíró voltam és több füzetnyi írásom vesztegelt kihasználatlanul, felajánlottam hogy próbáljunk azokból dalszövegeket formálni.

Összeállt a teljes banda és az első nótánk „Egyedül” címmel. Először Paul-ék pincéjébe próbáltunk majd szüleim udvarán található kis mellék épületben, de a szomszédok körében nem okoztunk osztatlan sikert és erősen reklamáltak a hangzavar miatt, megoldást kellett találni. Ránk mosolygott a szerencse ! Egy helyi cég felajánlotta klub helységét a próbákhoz annak fejében hogy ingyen fellépünk a céges rendezvényeken. Örültünk és persze azonnal kezet nyújtottunk rá! Nagyon komoly hangberendezéssel rendelkezett a klub és ezt is használhattuk. Ennél szebb kezdetet nem is álmodhattunk volna! Heti három alkalommal kaptuk meg a termet. Igazi rock bandaként működtünk. A próbákon cigi, sör csajok és hangerő. Extázisban nyomtuk a két-három órás próbákat, élveztük amit csináltunk. Gyűltek az ismerősök, „rajongók” akiknek tetszett amit csinálunk. Készültek a zenék és már komoly anyagunk gyűlt össze és kacérkodtunk a gondolattal hogy ezt a közönségnek is meg kell mutatnunk. Nem értettünk hozzá hogyan lehet koncertet megszervezni, ismeretlenül közönséget toborozni és a többi járulékos dolgot elintézni. Ültettük a dolgot mondván majd ha itt lesz az ideje foglalkozunk vele.

Egyre többen kíváncsiskodtak, jelentek meg próbáinkon. Ismerős ,ismeretlen nem foglalkoztunk velük csak nyomtuk a riffeket , téptük a húrokat rendületlenül. Kihasználtuk a hangtechnika teljes teljesítményét és álmodoztunk a színpadról a sikerről…. Egy nap megjelent egy alacsony sunyi képű ember, választékos hajával kicsit idiótán nézett ki, de ellensúlyozta csontkeretes szemüvege ami kellő komolyságot kölcsönzött neki . Egyik gyakorlásunk végén oda lépett hozzánk és bemutatkozott Oleg néven. Azt mondta nagyon tetszik neki amit csinálunk és ő zenei manager és ha megtudunk egyezni szívesen igazgatná a zenekar útját. Kapcsolatai vannak különböző zenei szervezetekkel és intéz koncerteket, fellépéseket és akár még lemezfelvételről is lehet szó a későbbiekben. Úgy éreztük megnyílt előttünk a világ és meg sem állunk a hírnévig. Oleg átvette az irányítást. Próbált fazont adni nekünk , ki akarta alakítani Image-unkat. Éreztük , ez az ember profi, itt minden rendben lesz. Részt vett a próbákon segített összeállítani a koncert programot , a számok sorrendjét a szólók helyét ,idejét, mozgásunkat elhelyezkedésünket és a zene keverésében is részt vett.

Csapattag lett!!Egy nap jött a nagy hírrel , koncertünk lesz. A termet biztosító cég nagyszabású rendezvényt szervez és felkértek lépjünk fel. Majd kiugrottunk a bőrünkből. Végre itt a lehetőség hogy megmutassuk magunkat az igazi közönségnek. Lázas készülődésbe kezdtünk megdupláztuk erőnket és minden időnket a felkészülésnek szenteltük. Jól ment ,úgy gondoltuk nem lehet baj! A zene jó , mi már álmunkból felkeltve is tudtuk az akkordokat. Koncert előtti nap jött a hidegzuhany! Udo elhagyott minket. Nem magyarázkodott csak közölte hogy feladja. Úgy hittük nem bírta a stresszt és félt a bukástól. Az első döbbenet után úgy döntöttünk mi megcsináljuk! Kivülről tudtuk a szövegeket ezért én és Paul szétosztottuk a nótákat és megbeszéltük ki melyiket énekeli el. Nem azért küzdöttünk hogy itt feladjuk! Másnap elutaztunk a koncert helyszínére aminek egy ifjúsági tábor adott helyett. Gyönyörű helyen volt. erdővel körbe vett sportpálya végén volt elhelyezve a színpad , két oldalán égig érő hangfal hegyek. Ilyet csak tévében láttunk. Ámultunk és mint akik álmodnak nem mertük elhinni hogy ott fent fogunk játszani a mindent jelentő deszkákon. Egymásra néztünk és mindenkinek a tekintetében ott volt a büszkeség. Megtámadtuk a közeli büfét és gyors egymásutánba felöntöttünk két-három szíverősítőt. Kellett hogy ne remegjen a kezünk! Elkezdett gyűlni a vendég sereg és elindultak a programok.

A korai időszakban a gyerekeké volt a főszerep és különböző fiataloknak való műsort adtak a színpadon.. az emberek ettek ,ittak jókedvűen mulatták az időt. Sokan már ekkor több alkohol töltöttek magukba a kelleténél és örültek minden produkciónak , vihogtak ,táncoltak. Jöttek a humoristák akik már sztároknak számítottak műfajukban és rendkívül mulattató és fergeteges előadást prezentáltak. Kis szünet és a rendező szólított minket. Bekészítették a technikusok a színpadot és hangszereinket szorítva felvonultunk a pódiumra. Oleg ott szurkolt nekünk az első sorban!!! Talán két-háromszáz ember lehetett csupán, de nekünk hatalmas tömegnek tűnt. És belekezdtünk! A felkonferálást az elején elrontottam mert a lámpaláztól berekedtem, a szám kiszáradt és alig tudtam nyögdécselni, de utána a hangszereké volt a főszerep és átszellemülten nyomtuk a dalokat egymás után. Megtörtént a csoda az egyedül című dalunk refrénjét a közönség velünk énekelte. Egy álom volt egy megvalósulás ! A sok munka gyümölcse beérett. Végeztünk és eufórikus hangulatban levonultunk erős taps kíséretében. Szerettem volna visszamenni és csak élvezni és élvezni a sikert , de szoros program volt és mögöttünk már jöttek a következők. Boldogok voltunk, összeölelkeztünk! Megcsináltuk!!!! Ünneplésünk hajnali tivornyába csapott át és hát elég rendesen felöntöttünk a garatra. Oleg végig arról beszélt hogy jön a hírnév! Országos sőt akár nemzetközi. Akkor ott mindent elhittünk!!

Visszatértünk a hétköznapokhoz és folytattuk a munkát. Későbbiekben megkeresett egy ismerős zenekar és adtunk velük egy szintén jól sikerült koncertet. Hozzáteszem ez a zenekar befutott és országos ismeretségre tett szert. Sokáig semmi! Oleg hozta a következő évi koncert programot mondván leszervezte a turnét és tizenkét fellépésünk lesz. Nagyon meggyőző és ismert helyszínek voltak. Dolgoztunk, írtuk a dalokat és vártuk a lehetőségeket. Éppen szokásos hétfői próbánkon voltunk amikor Oleg ziláltan berontott, alig tudott szóhoz jutni. Körbe vettük! Mi van? Mi van ,mondd már?-vontuk kérdőre. Képzeljétek fiúk- lihegte, most beszéltem a stúdió vezetőjével és csinálhatunk felvételt. Ugráltunk örömünkben. Ez az Oleg!! – kiáltottuk kórusban. De!!!- folytatta mondanivalóját. Sajnos még az ismeretségre való tekintettel is tetemes pénzt kell fizetni. A stúdió bérlés, a nyers anyag, a hangtechnikusok bére! Szóval elég sok pénz kell! Kimondta az összeget és egy kicsit összeroppantunk. Tanakodtunk mit tegyünk ! Egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni! Következő napok arról szóltak, hogy pénzzé tegyünk amit lehet és még hitelt is vettünk fel! Összeszedtük a pénzt! Mindenki mindenét beleadta! Odaadtuk Olegnak és megbíztuk intézzen mindent hogy elkészüljön a felvétel. Mosolygott amikor elköszönt és odaszólt – minden rendben lesz srácok!!Hát semmi nem lett rendben! Ez volt az utolsó alkalom hogy láttuk Oleget! Napokig vártuk, próbáltuk keresni , de köddé vált. Barátunk lett a bizalmunkba férkőzött és hátba szúrt minket, eltűnt a pénzünkkel együtt. Egy idő után feladtuk a reményt, bár tettünk feljelentést, de hasztalan volt. Feloszlott a zenekar!!!! Elvesztettük hitünket, reményeinket és mindenki igyekezett anyagi helyzetét helyre hozni.

Sajnos ez volt az első komoly eset ahol nem hallgattam Johnra aki végig azt szajkózta ne bízzunk Olegben. Elvakított a siker utáni vágy és nem láttam az orromnál tovább. Az álmok sokszor tévútra visznek és képesek felülírni a józan ész diktátumát. Elemésztett a csalódás, hogy siker és csillogás helyett nyomor és harc a talpra állásért következett. Szó szerint szögre akasztottam a gitáromat! Évekig lógott a szobám falán mintegy mementóként a kudarcomra. A reflektorok fénye még mindig pupilláimban villódznak látom magam ahogy a színpadon ütemre rázom vállig érő hajamat, tépem a húrokat és a közönség felé nyújtom kezem és buzdítom őket a tapsra az éneklésre . Mindenki együtt!!!!!- kiáltom, mindenki együtt!!!! Érzem a basszus gitár húrjainak rezgését amint végigszalad testemen hogy végül szabadon szállhassanak az éterbe. Utolsó akkordként dallamosan üvöltöm – bosszú!!!! de Ez már nem is én vagyok! Gary őrjöng a deszkákon!!! Megszokott vicsora most már ismerősként tekint vissza rám. Megrettenek . Úristen már megint sikerül neki. Csörög a telefon. Kinek csörög a telefonja? Az enyém! Magamhoz térek! Elszundíthattam a kanapén!!! Kis híján elszúrtam mindent!!Így nem szabad elaludnom mert Gary azonnal akcióba lép. Halló!!!Szóltam a telefonba. Harry vagyok.- jött a válasz. Szia Harry ,nem is sejted milyen jó hogy hívsz! Mi a helyzet? Tudtál valamit intézni? Persze Sam. Elhintettem egy –két porszemet ami egy helyi bandára tereli a gyanút, egy darabig elszórakoznak vele, nyertünk egy kis időt, de hamar rá jönnek hogy vakvágányon járnak. Sietni kell! Rendben harry akkor siess ahogy tudsz és megpróbálunk véget vetni ennek a rémálomnak. Akkor később Sam !! Viszlát! Letettem a telefont és Johnnak estem. Hogy engedhedted hogy elaludjak, kis híján baj lett belőle. Sajnálom Sam én is el voltam magammal nem figyeltem.

Próbáltam kitalálni hogyan állítsuk meg Garyt. Nem tudjuk ha átjön sebezhető-e, ha elpusztítjuk milyen hatással lesz ránk? Egy álmot ellehet-e távolítani vagy megszüntetni.? Amíg te vagy ő is van! Meg kellene győzni hogy értelmetlen és rossz amit tesz. John ! Igazából ÉN nem tudok megbocsájtani, az ÉN haragomból táplálkozik az életemben felgyülemlő düh és gyűlölet táplálja. Itt a való életben kontrollálom, visszafojtom , de ha el jő az éj  kiszabadul a fenevad , felszakadnak  a sebek és őrjöngő vadállattá válok! Ő én vagyok.! Én soha nem tennék ilyeneket, de ő más . Küldetésének érzi a minket ért sérelmek megtorlását. Mindenért akkor és ott kellett volna elégtételt venni és akkor ma nem lenne ez a szörnyűség. A gyávaságnak is ára van. Mindennek ára van, de most már túl sok a fizetség. Túl nagy ez az ár!

Folytatom……….

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: