Felejtés

Két hét után engedték ki a kórházból. Azt hittem az otthon melege egy kicsit enyhíteni fog fájdalmán, de nem így lett. Elkövettem azt a hibát, hogy nem tüntettem el a baba várás nyomait. Újra szembesült a szomorú ténnyel, hogy nem lesz kit belefektetni az előkészített baba ágyba, a gyerek kocsit sem fogjuk tologatni büszkélkedve az utcán. Az egész kékre festett gyerek szoba is csak felesleges fáradozás volt. Az élet kegyetlen és nem értettem miért teszi ezt velünk. Miért pont velünk? A felelőst meg kell találnom!! Nagyon kevés információt kaptunk és azok is ellentmondásosak voltak. Először, egy Mercédeszről beszéltek és Viktóriának is az rémlett, később már azt mondták nem tudják milyen autó volt, mert elhajtott a helyszínről. Zavaros volt és érthetetlen! Semmilyen konkrét információt nem tudtam kicsikarni a rendőrségtől. Barátomhoz, Harryhez fordultam segítségért. Tudtam, ha valaki, akkor ő megtud mindent. Megértett és biztosított róla hogy megtaláljuk az elkövetőt. Tudta mit érzek, ő is elveszített sok bajtársát az értelmetlen harcokban és őt is fűtötte a bosszúvágy, hogy megtorolja az elkövetett rémségeket.

Kicsit ideges voltam, mert már jó pár napja nem jelentkezett Harry, de tudtam, hogy betartja ígéretét. Aztán eljött egy nap és miután üdvözölte Viktóriát (aki változatlanul nem szólt, nem beszélt senkivel) félre vonultunk a nappaliba. Vészjósló volt ábrázata és ennek megfelelően kezdte mondandóját. Hát nincsenek jó híreim! Megtudtam ki volt, de nem tudom, hol van jelen pillanatban. Elmondta, hogy nyomozott és kiderült az összes jelentést, az összes tanúvallomást és mindent, ami a balesetre vonatkozik egyszerűen eltűntettek.” Magasabb” helyről egyszerűen eltörölték az ügyet és ismeretlen elkövető gyanánt le is zárták. Sikerült felhajtania egy helyszínelőt, aki megsúgta,(persze úgy hogy ha kérdezik ő nem mondott semmit) hogy az aranyifjú Steve ült a volánnál. Sam!-mondta Harry, hidd el megpróbáltam megkeresni, de úgy néz ki még az nap kimenekítették az országból és eltűntették a nyomokat. A korrupció, a pénz mindent meg tud oldani. Sajnos a családnak olyan hatalma van, hogy a rendőrséget is a markában tartja. Rettentő dühös lettem. A meg sem született fiam halott, a feleségem mély letargiába esett, engem gyötör a fájdalom mindkettő miatt a felelős meg valahol a világ másik felén éli világát és nem érdekli, hogy több életet tett tönkre.

Tudtam barátomtól nem várhatok többet ebben az ügyben, hiszen meg van kötve a keze, ezért magánnyomozót fogadtam, sőt az évek alatt többet is, de nem jártak sikerrel. A pénzem majdnem elfogyott mire kifizettem őket. Volt olyan, aki gyanús hirtelenséggel adta fel a keresést, valószínűleg vagy megfenyegették, vagy lefizették, mert túl közel került. A lényegen nem változtatott. Steve eltűnt és nem tudtam számon kérni.

Most évek múltán itt ülök öreg Fordom volánjánál és szelem az országutat, hogy megelőzzem annak a halálát, akit legszívesebben saját kezemmel fojtanák meg egy kanál vízbe. Furcsa érzés és játszom a gondolattal, hogy Harry tanácsát követve hagyom, hogy történjen, aminek történnie kell. Lelki ismeretfurdalás nélkül tudnám végig nézni Steve halálát. Neki soha nem bocsájtottam meg. John is ezt szeretné, a gyűlölet benne is eluralkodott és mérges fullánkként ragadt bent nem létező testébe. Sam!- én nem akarom megmenteni -mondta John. Az a gazdag patkány nem érdemli meg az életet, de még a kíméletes halált sem. John! – nem miatta kell megpróbálnunk, hanem a következmények miatt. Értsd meg hogyha Gary megvadul senki sem lesz biztonságba. Ugye érezted te is a fölényét, a magabiztosságát, érezted azt a mindent elsöprő gyűlöletet, amit kifelé sugároz. Úgy hiszi, hogy ő az igazságosztó. Mi lesz, ha ő dönti el hogy ki a jó és ki a rossz? Mi lesz, ha mindenkiben csak a sötét oldalt látja? Mi lesz, ha minden apró hibát megtorol? Meg mondom John!- Vérontás! Nem Steve élete a kérdés, hanem a folytatás!- ezt értsd meg. Ezért nem hagyhatjuk, hogy Gary újra öljön. John elvonult, nem éreztem rezdülését sem. Ezt olyankor tette mindig, amikor duzzogott, amikor nem értettünk egyet, hiszen ez is nagyon sokszor előfordult közös életünk alatt. Mint említettem ő általában megpróbált a jó út felé terelni, de ez nem mindig sikerült neki. Bár megtehette volna, hogy drasztikusan közbelép mégse akart annyira befolyásolni. Hozzá teszem meg tehetné, mert megvannak a képességei arra, hogy irányítson. Volt eset, hogy egy hónapig nem adott életjelet annyira megharagudott rám. Tudja, jól hogy ez nekem szenvedés. Üres vagyok, fél ember nélküle.

Pálya kezdő voltam. Egy fontos és nagyon jó lehetőséggel kecsegtető állás interjúra készültem. Annak rendje és módja szerint puccba vágtam magam és jóval idő előtt elindultam, mert véletlenül sem szerettem volna késni. Fél órával korábban értem oda a céghez, s mivel nagyon kiszáradtam és még bőven volt időm betértem egy közeli presszóba hogy szomjamat oltsam. Kikértem egy jéghideg baracklevet és leültem egy asztalhoz. Magamban tanácskozva előre terveztem az interjú minden elemét. Eljátszottam, hogy miként fogok válaszolni a fel tett kérdésekre. Az egyik ilyen gondolatomat félbe szakította egy látvány. Egy lányé, aki akkor lépett be az ajtón. Ásványvizet rendelt, de nem ült le állva fogyasztott a pultnak támaszkodva. Összeakadt a tekintetünk. Bizsergés futott át rajtam. John azon nyomban megszólalt- Sam ne csináld! Nem érdekelt John. Néztem a lányt! Néztem a lehetetlenül szűk pólóját. Mellei szinte szétfeszítették a szövetet és helyes kis bimbói mintha utat szeretnének törni a külvilágra. Nem volt magas, de tökéletesen arányos volt. Félhosszú barna haja keretbe foglalta gyönyörű arcát. Miután megitta italát elindult kifelé. Azonnal reagáltam. Mint mágnes húzott maga után. Természetesen nem arra mentem amerre kellett volna. Nem érdekelt az állás, sem John. Az állati ösztön dolgozott bennem és követtem a nőstényt. Utolértem! Megismerkedésünk után a lánnyal talán két hetet töltöttünk együtt, majd rá jöttünk, hogy nem mi vagyunk egymásnak a nagy Ő. A kitűnő lehetőség elúszott, nem kerestek meg többet. ( Persze ezen nem voltam meglepődve) John dühöngött és nagyon nehezen bocsájtotta, meg hogy cserben hagytam magunkat, hogy kihagytam a lehetőséget egy futó kalandért. Kimondottan utálta, ha ösztönből cselekszem, mert annak soha sem volt jó vége. Ilyenkor büntetett hosszú-hosszú némasággal.

Itt tartok! Suhanok az úton és a jobbik felem duzzog, mert nem akarok gyilkos lenni. Morbid!!! Hangerőt adok a lejátszóra és átadom magam a zenének. Nem is kell hallanom, ismerem az összes akkordot, ez a zene már belülről szól, az agyamban. Nem akarok gondolni senkire és semmire csak egy nagyon pici nyugalmat szeretnék. Élvezem! Különös módon jól érzem magam. Szól a zene, alattam dübörögnek a lóerők. Nincs forgalom, ezen az úton kevesen járnak. Mindenki a város felé hajt, nem olyan eldugott helyre ahová én tartok. Már jó pár órája úton vagyok, mégsem érzem a fáradságot. Hajt, hogy lezárjam ezt a rémálmot, hogy véget vessek ennek az őrületnek. Lelki szemeimmel látom az út végét! Látom, hogy kiderül, az egész csak képzelgés volt. Előttem van az összes áldozat, aki boldogan éli tovább életét és ez az egész meg sem történt. Lassan visszatérnek rossz gondolataim. Ez nem álom és tudom nagyon jól, itt nem lesz feltámadás. Mindenki fizetni fog tetteiért, de még a gondolataiért is. Felelőtlen voltam és gyáva. Életem összes fájdalmát összegyűjtöttem, eltároltam elmém legtávolabbi sarkába és nem gondoltam rá, hogy egyszer telítődik és robban. Nem lett volna, szabad el fojtatom az érzéseimet, még akkor, sem ha ezek fájóak és rosszak. Néha a sarkamra kellett volna állnom és oda csapni azoknak, akik megkeserítették az életemet. Megütni embereket, összetörni tárgyakat, dühöngeni, kiadnom magamból a fájdalmat. Éreznem kellett volna azt a kielégülést, ahogy a düh lassan elszáll és lelkem megbékél. Most már késő csak azt tehetem, hogy mentem a menthetőt.

Későre jár. A fák alagutat fonnak az út fölé, narancsos fény cikázik a levelek között és a sebesség hatására különös játékot űz a szélvédőmön. Szemem próbál beszállni ebbe a fényjátékba. Az üvegen tized másodpercenként máshol jelenik meg a csillogás és én kiakarom találni hol, tűnik fel legközelebb. Természetesen meddő próbálkozás, hiszen nincs olyan szem, ami ezt a sebességet követni tudná. Aztán egyszer csak feltűnik valami furcsaság, a fák mintha egyre alacsonyabbra lógatnák karjaikat. Nem látom az utat és már az autóm tetejét söprik az ágak. Nem tudok lassítani hiába nyomom a pedált, nem reagál. Az út végén egybefüggő falként tornyosulnak elém a fák a bokrok. Halálfélelmem van.  Ezt most nem úszom meg! Jön a becsapódás! Magam elé kapom kezeimet és várom a véget. Semmi! Nem történik semmi! Nincs csatt, nincs, bumm, nincs, reccs!!!!!! Elveszem kezeimet az arcomtól és meglepődve látom, hogy az élő fal előtt állok, vagyis nem tudom állok–e, mert megy a motor, érzem, hogy remegnek, a kerekek mégsem mozdul semmi. Az előttem álló sövény kezd mozogni, mint ezernyi kígyó tekeregnek az ágak, a levelek. Kirajzolódik belőlük valami, egy groteszk forma, egy arc mely vigyorog. A sajátom, Gary-é!

Úristen! Hirtelen magamhoz térek, az autóm már elhagyta az útpadkát és egyenesen rohan az út menti tisztásba. Elaludtam! Megpróbáltam korrigálni a kormánnyal és teljes erőmből a fékre léptem. Hűséges autóm brümmögése elhallgatott. Nagyokat lélegeztem és körbe néztem. Körülöttem fák és bokrok. Valaki megóvott, valami különös erő a legjobb pillanatban ébresztett fel. Kellett idő, hogy észhez térjek! John ! Most már tedd félre a sértődöttségedet. Dolgunk van, és ha nem segítesz, nem fogjuk elérni célunkat. Külön-külön semmik vagyunk! –próbáltam hatni John önérzetére. Itt voltam Sam!- szólalt meg kisvártatva. Mindig itt vagyok! Nehéz értelmeznem a jó és rossz fogalmát. A bűn és bűnhődés! Ha valaki vétkezik és olyat tesz, amivel életeket dönt, romokba azzal én nem tudok jót tenni. Mintha megjutalmaznánk gonoszságáért. Milyen példa ez a többi lélek számára? Legyetek rosszak, mert kifizetődik?

Folytatom……..

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: