Happy End?

Kegyetlen évek jöttek a baleset és a kicsi halála után. Viktória soha többé nem lett önmaga. Az ön marcangolás, teljesen tönkre tette, úgy fizikailag, mint lelkileg. Hosszú ideig próbáltam támasza lenni. Vigasztaltam, kísérleteket tettem vissza hozni a való világba, de minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Mint egy dacos kamasz, mondott mindennek ellent, ami arra irányult, hogy rendbe tegyük életünket. Egy idő után, elkezdett engem hibáztatni. Rögeszméje lett, hogyha akkor nem dolgozom, akkor másképp alakult volna minden. Hibás lett az egész világ és az egész élet. Aggódtam érte és egyben kétségbe is voltam esve. Mindennél jobban szerettem. Nekem lett volna a dolgom őt megóvni, megvédeni mindentől. Nem tettem! Nem voltam vele, amikor szüksége lett volna rám. Ostoroztam én is magam reggeltől estig. Fájt így látni őt. Éltük nyomorúságos mindennapjainkat, szótlanul egymástól távol. Nem hunyt ki a szerelem csak sötét felhő vetett rá árnyékot, mely mögül nem sütött ki a nap. A munkába menekültem, nem voltam képes feldolgozni, hogy életem szerelme egy élő halott , egy zombi aki érzések nélkül teszi a dolgát, aki hideg mint egy kőszobor. Semmi sem működött. Végeláthatatlan veszekedések, értelmetlen viták jellemezték kapcsolatunkat.

Együttlét alig volt, ami volt az meg csak érzés nélküli szükséglet kielégítésként jelent meg. Próbálkoztunk, de nem volt meg a meghittség, a vágy, nem volt igazi vonzalom. Egy fal épült kettőnk közé, aminek balsors volt a neve. Erős masszív betonfal, amit puszta kézzel nem lehetett lerombolni, sem szívvel, sem lélekkel. Szakemberhez fordultam tanácsért. Viktória természetesen nem volt hajlandó eljönni. Borsosan mérték a jobbnál-jobb ötleteket. Mindent megtettem feleségemért, mindent kipróbáltam, de olyan mély volt a trauma, hogy kudarccal végződött az összes. Nem tehettem mást feladtam, belefáradtam és kifogyott az ötleteim tárháza. Dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam!!! Teljesen külön váltunk. Ő a hálóban én a nappaliban aludtam. Sok mindennek lehetett hívni ezt az állapotot csak házasságnak nem. Nem tudtunk egymásról, nem beszéltünk egymással. Sokszor jött későn haza. Nem kérdeztem hol volt, nem mertem megkérdezni. Féltem a választól. Inkább őrlődtem magamban, inkább éjszakákat forgolódtam kétségek között. Gyáva voltam és nem akartam belátni, hogy lehet elveszítettem őt. Ő az enyém, ő a részem nem veheti el tőlem senki. Elgondolkoztam a lehetőségen, hogy befolyásoljuk őt, hiszen John képes lehetne rá, de tudtam akkor sem lenne a régi Viktória. Nekem pedig a régi nő kell, kivel annyira boldogok voltunk. John is lelki beteg volt, már ha az ő valójában lehet ilyet mondani. Szenvedett és kettőnk fájdalma összeadódott. Néha elviselhetetlen kétségbeesés lett úrrá rajtam. Eljátszottam a gondolattal, mikor épp egy kés vagy egyéb élet kioltására alkalmas eszköz került a kezembe, hogy véget vetek nyomorúságomnak. Ahhoz is gyáva voltam! Minden hiányzott az életemből. A szerelem, a szex és egyáltalán minden érzelem. Üres semmit mondó életem lett. Elvették tőlem, tőlünk a boldogságot. Aztán eljött a nap, mikor egyébként is cudarul éreztem magam, hogy vége lett egy álomnak. Elszállt a remény a folytatásra.

Későn értem haza. Beléptem a nappaliba és előttem állt Viktória. Mellette bőröndök becsomagolva. Tudtam szólnia sem kellett. Elmegy. Sam! – szólt hozzám könnyeivel küszködve. Elhagylak! Nem bírom tovább. Szeretlek! Mélyen belül nagyon szeretlek, de nem tudom elviselni a helyzetet. Nem bírom elviselni, hogy ahányszor rád nézek, a kicsink jut eszembe. Nem bírom a tudatot, hogy itt lehetne közöttünk. Játszana a játékaival, nagyokat kacagna édes kis hangocskáján. Sam! Bemegyek a neki szánt szobába és látom. Látom, ahogy párnájára hajtja kicsiny fejét és édesen szuszog. Érzem, hogy arról álmodik, hogy nagy és erős felnőtt lesz. Olyan, mint mi! De nincs Sam ! Nincs itt! Értsd meg! Szörnyű kimondani, de én már nem akarok emlékezni, bármennyire is fáj. Sajnálom! Új életet kezdek, mással, máshol. Ezzel felkapta holmiját és kiviharzott az ajtón. Nem nézett vissza! Álltam döbbenten. Tudat alatt éreztem már, hogy eljön a szakítás fájó pillanata, de mégis hidegzuhanyként ért. Erre nem lehet felkészülni. Vasmarokkal szorította a fájdalom a szívem. Beleroskadtam fotelomba és órákig csak bámultam némán. John szakította meg a csendet. Menj utána Sam, ne hagyd elmenni. Nem lehet vége! Vergődött John, szinte tombolt! Nem John! Nem megyek! Vége! Ezt már nem tudjuk helyre állítani. Választott és igaza van! Így próbáltam nyugtatni mindkettőnket. Az agyam tudta, hogy nem engem hagy el, hanem az emlékeit. Törölni akar, mindent mi ehhez az élethez kapcsolódik. Tiszta lappal. Így szeretné, de vajon sikerülhet neki? Övé volt a szívem, s a lelkem. Szerettem volna, ha újra boldognak látom. Miért nélkülem? Miért? Tudom a választ, csak elfogadni nem akarom. Haragszom rá, dühös vagyok! Sajnálom a visszafordíthatatlan időt. Szét zúztam volna a házat, a várost, az egész világot tehetetlen dühömbe. Viktóriát is!

Egyedül hagyott ebben a zűrös világban és elképzelni sem tudtam, miként élek majd nélküle. Néha a rossz is jó lehet. Nem volt már életünk és tisztában voltam vele, hogy jobb már nem lehet, de mégis itt volt. Láthattam mindennap gyönyörű arcát, érezhettem finom bőrét, belenézhettem csillogó szemébe. Az enyém volt és én az övé. Megadtam magam! Megadtam az elkerülhetetlen szakításnak. A szívem, az ösztönöm vitt volna, hajtott volna, hogy visszahozzam, de az eszem meggátolt. Szerettem és nem akartam hogy, visszatérjen ebbe a lelki nyomorba. Éljen! Találja meg a boldogságot és felejtsen. Felül kellett kerekednem önzőségemen. Harcoltam! Harcoltam magammal és Johnnal, aki nem akart belenyugodni Viktória elvesztésébe. Furcsa hogy ebben a helyzetben én tudtam tisztábban gondolkodni. Hosszú és kemény időszak várt ránk utána. Az űr amit Viktória hagyott maga után, nem tudott megtelítődni. Hónapokig alig jártam a saját lakásomban. Itt-ott töltöttem éjszakáimat, csak ne kelljen látnom az üresen tátongó házat. Barátok, ismerősök, kocsmák és alkalmi kapcsolatok adtak menedéket ebben a nehéz helyzetben. Az idő hozott enyhülést. Be nem gyógyította, de egy tapaszt helyezett rá. Rájöttem, hogy, van élet utána is. Élni pedig kell! Túl kellett lépnem a fájdalom határain. Befejeztem az önmarcangolást, de a düh mélyen megmaradt.

Itt állok teljesen romokban heverve. Nem tudtam Garyt megfékezni. Ki vagyok merülve és szét vet a harag. Kire is vagyok dühös? Garyre? Viktóriára? Nem! Magamra! Én okoztam, az én gyávaságom, az én tesze-toszaságom miatt kerültünk ebbe a helyzetbe. Jó ember akartam lenni és ezzel el szabadítottam a gonoszt. A jó nem mindig nyeri el jutalmát. A gonosz nem mindig bukik el. Ezeréves bölcsességek buknak meg az én nyomorúságos kis életemben. Harcolni fogok! Ha kell, minden nap megküzdök Gary-vel, de Viktóriát nem engedem. Itt volt Harry a jó barátom, aki az életét is odaadná értem. Láttam rajta a tehetetlenség gyötrelmét. El kell engednem, ő itt már semmit sem segíthet. Hozzá fordultam. Harry! Nálad jobb barátot az ember keresve sem talál. Gyerek korunk óta együtt vagyunk. Megéltünk számtalan jó és rossz dolgot. Kihúztuk egymást a slamasztikából, ha úgy kívánta a sors. Szinte testvérként éltünk és ezért nagyon hálás vagyok az életnek. Most azonban ez már az én harcom, amit nekem kell megvívnom. Nem keverhetlek bele tovább. Egyre veszélyesebb és így is túl sokan haltak meg. Köszönöm Barátom! Ismert jól Harry, ezért nem is szabadkozott. Tudta minden erőfeszítés felesleges lenne. Átölelt, megszorított és elment. Nem búcsúzott ezzel jelezte, hogy még találkozunk.

Kettesben maradtunk Johnnal. Vissza kell mennünk John!- közöltem. Nincs más választásunk. Le tudjuk győzni az már kiderült, de meg kell akadályozni, hogy újra életre keljen. Be vetjük a képességeidet nincs más választás. Miután elpusztítom, te kiüríted az elmémet és nem lesz táptalaj az újra teremtéshez. Sam!- te megőrültél- kiáltott John. Nagyon veszélyes, amit kérsz. Lehet, hogy többé nem leszel teljes értékű ember sohasem. Lehet megőrültem, de vállalom John. Viktória nélkül már így sem vagyok egész. Nem lehetek mindig beszari. Nem futamodhatok meg. Te is tudod, hogy Viktóriát nem engedhetjük bántani. Rendben Sam, hát csináljuk! Most kivételesen egy vodkát töltöttem magamnak, éreztem, hogy most valami erős ital kell. Leültem fotelomba és elmélkedtem. Az utóbbi napok eseményei után már teljesen elveszítettem a tér és idő érzékemet. Ültem a semmi közepén és fogalmam sem volt hogy nappal van vagy éjszaka. Lejátszottam magamban az életem. Végig pörgettem a filmet és rájöttem, hogy csapni való rendező voltam. A hatások megvoltak, de az értékek kimaradtak. Vígjátéknak indult, de dráma lett belőle és a szereplők kiválasztása sem volt teli találat. Szerepet játszottam, hogy mindenkinek az ízlése szerint alakuljon a forgatókönyv, csak arról feledkeztem meg, hogy mindeközben elveszítem saját magam, és csak rövid ideig élvezhettem a boldogság ízét. Hát ez az élet? Azon a decemberi napon amikor megszülettem , meg is haltam. Most egy percnek tűnik az az idő mit születésemtől megtettem. Rövid az élet, tartják és teljesen igazuk van.

Kezdjük John- szóltam. Ne húzzuk tovább. Készüljünk az utolsó rémálomra. Már rutin szerűen mentek az előkészületek. Altató, John ki lép a testemből, fájdalom, üresség végül sötétség. Most viszont tudtam, nem sokára visszatér John.

Most nem volt minden korom fekete. Csillagok közt úsztam, mint egy űrhajó. Távolban egy a többinél sokkal fényesebb csillag ragyogott. Fénye pulzált, mint a szívverés. Tatam, tatam, tatam, tatam hallottam az ütemet. Közelebb értem. Valóban egy szív volt. Egy fénylő, áttetsző szív, benne kuszán futó vérerekkel. Lassan köd kezdte beborítani és csak homályosan lehetett látni alakját. Távolodott, és ahogy messzebb került kirajzolódott körülötte egy magzat sziluettje. Egy baba volt egy születésre váró baba. A fiam! Lassultak a dobbanások. Rohanni szerettem volna, hogy segítsek neki. Szerettem volna, ha ezúttal nem hagyom elveszni. Bárhogy nyújtottam karjaimat nem értem el. Csend lett. Könnyeim megeredtek, mint az esőcseppek. Újra cserben hagytam. Hirtelen egy sziklákkal övezett prérin találtam magam. Füst szállt fel a távolban, ami egybeolvadó függönyt alkotott a felhőkkel. Tűzött a nap, a hőség elviselhetetlen volt. Sam! – dörgött egy ismerős hang. Vigyázz, mert idegen erők vannak jelen, a szellemek figyelmeztettek! Óvatos légy! Fehér Bivaly hangja még visszhangzott az éterben, amikor éreztem John megérkezett. Utánam jött, mert nélküle hiába való az egész küzdelem. Láttad már Sam?- kérdezte. Nem, még nem, de már megpróbált befolyásolni. –válaszoltam, miközben kémleltem a horizontot Gary után kutatva. Hát itt vagytok?- szólalt meg egy hang a semmiből. Értem jöttetek? Fenyegető volt Gary hangja. Érződött belőle az elszántság. Már mondtam nem tudtok megállítani. Elhagyott titeket, cserben hagyott. Megérdemli a büntetést. Nem Gary, nem így van. Viktória azt tette amit kellett, nem volt választása. Én megbocsájtottam neki!- közöltem kifakadva. Tévedés Sam. Nem bocsájtottál meg neki, ha úgy lenne, én most nem lennék itt. –kontrázott Gary. Elhallgattam! Sajnos igaza van, a szívem mélyén még haragszom. Akkor sem engedem, hogy bántsd!- üvöltöttem.

Forgolódtam, talán meglátom valahol. Éreztem, ahogy a vér elönti testem. Az elmém tiszta volt, de a szívem gyűlölettel és féltéssel volt csordultig. Hívtam a farkas szellemét! Akartam, hogy farkas legyek. Teljes erejével ragyogott a nap, mégis láttam a teliholdat. Készülj John!- kiáltottam, hamarosan nem leszek önmagam. Durva szőr kezdte borítani testem, karmok nőttek végtagjaimon és már csak üvölteni tudtam a holdra. Minden fájdalom benne volt a vonyításba. A hold meghallgat. Ő megért!! Őrült vágtába kezdtem, nem tudtam hová csak éreztem. Bajban van az indián lány, meg kell mentenem. Beértem a sziklák közé és megláttam a lányt. Hátát egy fának vettette, de ezúttal nem sakálok vették körül, hanem Gary állt előtte. Kezét támadásra lendítette. Hatalmasat üvöltöttem és rá vettettem magam. Nagyobb és erősebb voltam mint legutóbb. Rövid ideig tartott a küzdelem. Gary élettelenül terült el. A lány leroskadt a fa tövébe. Oda kuporodtam mellé és nyüszögve vártam a simogatást. Belenéztem a szemébe. Viktória szeme nézett rám vissza. John!- felkészültem most csináld, mielőtt Gary újra visszatér. Belehajtottam fejem Viktória ölébe és vártam, hogy John cselekedjen. Őrjítő fájdalom hasított belém. Farkas szemeimmel kérdőn néztem a lányra aki a mellkasomból kiálló tőr markolatát szorította. Viktória! Miért?- tettem fel a kérdést hörögve, immáron Samként. Nem Viktória vagyok! Lisa a nevem . Én vagyok Viktória „John”-ja. A feleséged ugyanolyan volt mint te. Nem tudtatok egymás belső énjéről. Mindketten titkoltátok egymás elől. Mi Johnnal éreztük egymást az első pillanattól kezdve és teljes lelkitársak lettünk. Sajnálom Sam, nem engedhetjük tovább a vérontást. John! Ez igaz?- kérdeztem levegőért küszködve. Ezért volt a hatalmas ragaszkodásod Viktóriához? Igen. Sajnálom Sam! Ezt meg kell tennünk. Te is érezted, hogy ez nem végződhet másként. El kell búcsúznunk, de csak egy időre ígérem!

A számból vér buggyant ki. Szóltam volna, mondtam volna még valamit, de hang már nem jött ki a torkomon.

Előttem megnyíltak a sziklák. Áttetsző függöny mögött megjelent a szobám. Fekszem az ágyon. Mélyen alszom. Fölém hajol egy nő, talpig vörös ruhában. Tőrt tart a kezében. Viktória az! Álom szép mint mindig. Nyugalom áraszt el. Hát legyen! –törődtem bele sorsomba. Én győztem! A szerelmem élni fog! Még látom, hogy Gary őrült üvöltéssel, megpróbálja átszakítani a falat, de az álom csapda bűvös fonalai visszatartják. Ő is az életéért küzd, de veszít!

Lesújt a tőr! Szeretlek Sam!- hallom még Viktória suttogását.

Aztán elnyel a sötétség!

Nap süti a bőröm, gyöngyözik a karomon az izzadság. Körül nézek, de nagyon nehezen tisztul a kép. Egy nagy udvaron állok, kezemben kalapács és szög. Mellettem egy fából készült építmény. Egy autó beálló. Talán ezt javítom. Eddig nem látott környék. Mit keresek itt? Ki vagyok? Testem ismeretlenként hat rám.

Jack!- kiállt egy hang. Őt ismerem! Megfordulok és az idegen ház teraszáról egy álom integet nekem.

A szerelmem!

Viktória!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: