Suzy

Lázasan kotorászok elmémbe, hátha visszaemlékszem, hátha felvillan egy kép, egy foszlány mi történhetett az éj leple alatt, mit tett Gary, mert valami rosszat azt érzem. Torkomat szorítja a tudat, hogy tehetetlen vagyok, és nem tudom kordában tartani álombéli önmagam, Gary-t. John! Te sem tudsz semmiről? Nem éreztél semmit? Természetesen, nem, hiszen te is tudod, haBővebben: “Suzy”

Kezdet!

       Hajnalodik, a kisváros fölött narancsra festi az eget a nap. A teraszomon állok, még kábán nézek magam elé és próbálom elmémet kitisztítani. Nagyokat pislantok, meresztgetem szemeim, mintha ettől jobban magamhoz térnék. Keserves kutyaugatás zavar meg ébredésemben, majd még egy és még egy. Egymást túlkiabálva vonyítanak, érzik, valami történt! Szinte fáj, lüktet az agyam, mikorBővebben: “Kezdet!”

A Belső Ember!

Előszó! Sokat gondolkoztam mit tegyek eme írással. Megpróbáljam kiadatni? Netán tegyem a fiókomba porosodni? Esetleg landoljon a kukába? Egyik mellett sem döntöttem! Közzé teszem, mindenki örömére, bánatára mint egy folytatásos regényt!! Köszönöm annak aki elolvassa!!! Nem vagyok író, nem vagyok poéta, távol áll tőlem, hogy bármilyen túlzó jelzőt ragasszak írásomra. Egyszerű ember vagyok, aki úgyBővebben: “A Belső Ember!”