Angyalbőrben

Végre megérkeztünk! Már majdnem éjfél volt, amikor begördültünk a pályaudvarra. Elgémberedve, elcsigolyázva sorakoztunk fel a kijárat előtt. A hideglevegő kissé magához térített mindenkit. Február volt, kemény tél. Évek óta nem volt ennyire hideg. Egy hatalmas keki színű teherautó robogott be elénk. Lenyitották hatalmas platóját és feltereltek minket rá, mint a birkacsordát. A plató két oldalánBővebben: “Angyalbőrben”

Álom és Rémálom

Nagyokat csapdostam kezeimmel, ahogy fuldokló a tengerben és levegő után kapkodtam, talán kiáltottam is. Miután szemeim elől eloszlott a ködfátyol észleltem még mindig a kádamba vagyok. Úristen! Egy álom az álomban! Olyan valóságos volt még midig érzem a vér fanyar szagát és a pörgés okozta szédülést is mintha megmaradt volna a fejembe. Talán még mindigBővebben: “Álom és Rémálom”

Az első

Itt állok hosszú idő után újra a zöld kerítésnél, legalábbis ami maradt belőle. A ház sem nézett ki jobban. Füst és gőz oszlopok gomolyogtak az ég felé, miután a tűzoltók a tüzet már eloltották. A tetőn hirtelen elszenesedett gerendák meredeztek, egy –kettő még tartott, de látszott nem sokára feladják a harcot. Az épület egyik oldalánBővebben: “Az első”

Suzy

Lázasan kotorászok elmémbe, hátha visszaemlékszem, hátha felvillan egy kép, egy foszlány mi történhetett az éj leple alatt, mit tett Gary, mert valami rosszat azt érzem. Torkomat szorítja a tudat, hogy tehetetlen vagyok, és nem tudom kordában tartani álombéli önmagam, Gary-t. John! Te sem tudsz semmiről? Nem éreztél semmit? Természetesen, nem, hiszen te is tudod, haBővebben: “Suzy”

Kezdet!

       Hajnalodik, a kisváros fölött narancsra festi az eget a nap. A teraszomon állok, még kábán nézek magam elé és próbálom elmémet kitisztítani. Nagyokat pislantok, meresztgetem szemeim, mintha ettől jobban magamhoz térnék. Keserves kutyaugatás zavar meg ébredésemben, majd még egy és még egy. Egymást túlkiabálva vonyítanak, érzik, valami történt! Szinte fáj, lüktet az agyam, mikorBővebben: “Kezdet!”

A Belső Ember!

Előszó! Sokat gondolkoztam mit tegyek eme írással. Megpróbáljam kiadatni? Netán tegyem a fiókomba porosodni? Esetleg landoljon a kukába? Egyik mellett sem döntöttem! Közzé teszem, mindenki örömére, bánatára mint egy folytatásos regényt!! Köszönöm annak aki elolvassa!!! Nem vagyok író, nem vagyok poéta, távol áll tőlem, hogy bármilyen túlzó jelzőt ragasszak írásomra. Egyszerű ember vagyok, aki úgyBővebben: “A Belső Ember!”